A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja
Minden ünnepnek kellő megtiszteltetés szokott járni, de a november 22.-ei megemlékezés igazán különleges volt.
A magyar hősök című darabot tekinthettük meg, melyben fiatalok indulnak tanulmányi célú szabadulószobás kalandra. A tanárukkal viccelődve azon, milyen "ciki" az egész ötlete annak, hogy megismerjék az előző századot, kezdték meg az első feladványt, ami előtt kezdetben hétköznapi embereknek a szerepét kapták meg, akik a 20. század eseményei révén, komoly döntéshelyzetekbe kerültek, így váltak koruk, de leginkább környezetük meghatározó embereivé. Az első feladatuk, a múltba nyíló ajtó kinyitása, elég könnyen ment. Utána viszont a szerepül kapott életükben kellett helytállniuk, ami számukra fiatalként először egy hatalmas döbbenetként érte őket.
A darab lényegében a hat színész játékából állt, szerepeik: Richter Gedeon, Salkaházi Sára, Olofsson Placid, Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor.
Gérecz Attilát, és tanár urat Csuja Imre játszotta, sokakat felvidított, hogy itt Pannonhalmán játszik számunkra.
A színpad egy lapozható könyv lapjaihoz hasonlított, amit körbe lehetett forgatni és egy vetítés folyamatosan kiegészítette a hátteret, illetve fényt és kontextust adott neki.
A szabadulószínház sikeresen közelebb vitte a fiatal nézőit a hősökhöz, igazán élvezetes darab volt mindenki számára, a rendező pedig a darab utáni beszélgetésen elmondta, hogy valójában, a könyvét azért írta meg színdarabbá, mert érezte, hogy azok az események nincsenek megfelelően benne a fiatalokban, amik olyan nagy mértékben sújtották terror formájában az embereket.
Összegzéssül, egy egyedülálló, pannonhalmi vonatkozásokat rejtő darabot láthattunk, amiben újabb értékes személyiségfejlődésekkel lehettünk gazdagabbak.
A cikket írta: Somorjai Rafael
