Rekollekció - 2024 ősz
Minden évben megrendezik a lelkigyakorlatot (rekollekciót) iskolánkban, és - amire tavaly nem volt lehetőségünk - útra kelhettünk valahova, hogy túrázva vagy biciklizve elzarándokoljunk a legszebb helyekre ...
A cikkekben a programok részletes beszámolója következik.
Ebben az évben lett a Pannonhalmi bazilika 800 éves, így az idei rekollekciónak a templom volt a hívószava - Dörgicsén 5 templomromot tekinthettünk meg.
A két napos lelkigyakorlat első napján elhagytuk a gimnáziumot, hogy a Henrik atya által vezetett kisbusz Dörgicse településére utazzunk. Ez a község egy balatoni kis falu, ami nevét a legenda szerint egy halról kapta. 9:00-kor startoltunk a parkolóból, majd egy kábé másfél órás út végén már Dörgicsén találtuk magunkat. Ez a település hat falu (Alsódörgicse, Felsődörgicse, Szarkadörgicse, Akalidörgicse, Kisfaluddörgicse és Ságdörgicse) egyesüléséből jött létre.
Egyből a parkoló mellett megláttuk az első templomot, ami az egykori Alsódörgicsén lehetett. Ez az építmény az Árpád-korban épült, és tornya viszonylag szépen megmaradt, de mellette már kevés látható az egykori falakból; a történészek szerint itt paplakok lehettek régen. A templomból nem mellesleg gyönyörű kilátás nyílt a magyar tengerre is.
Egy kis erdei úton végighaladva elérkeztünk a következő úticélunkhoz is, ami a néhai Felsődörgicse része volt. Az épület két templom összeépítéséből jöhetett létre, és ez jól megfigyelhető volt rajta.
Eztán, a harmadik úticélunkhoz vezető út nagyon rendhagyó volt, ugyanis nem máshol, mint a Kű-völgyön mentünk keresztül. Itt mohás sziklák közt vezetett utunk és tényleg nagyon szép volt. De annak végén megérkeztünk a harmadik templomhoz is, ami előtt egy sárkányszoborral is szemezhettünk. Annyit kell tudni erről az építményről, hogy nemrég felújításon esett át, és bár nem volt nagy belülről, mégis kényelmesen elfértünk benne mindnyájan.
Itt már többen fájlalták a lábukat, de nem álltunk meg, mert két rom még ránk várt! Bár a negyedik cseppet sem hasonlított templomhoz, ugyanis nagyjából csak egy kőfal volt, és igen erős képzelőerő kellett ahhoz, hogy meglássuk benne az egykori boltívet. De talán ... épp ez volt a szép benne. Jól rávilágított, hogy valójában nem minden templom marad meg felismerhetőnek. Van olyan, amire bizony rá kell szánnunk az időt, hogy megtaláljuk ... az utolsó templomrom viszont nem ilyen volt!
Az út egy kicsit másmilyen volt a végső romig. 10 perces, elmélkedős sétát tartottunk, amelyen nem volt szabad beszélni: megnyugtató volt átélni.
De akkor odaértünk a már sokat emlegetett utolsó imaházhoz, mely egy erdő szélén volt, és itt is gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Megtartottuk az ötödik pihenőnket, és visszamentünk az autókhoz.
Szerintem mindenképpen ez a program lehetett a legjobb. Nemcsak, hogy láttuk a Balatont, hanem bejártuk a mesés Dörgicse romjait, miközben csendben elmélkedhettünk, vagy éppen megvitathattuk osztálytársainkkal a dolgokat.
A cikkrészletet írta: Csapó Dániel
Még aznap a program része volt a filmnézés.
A második nap a pannonhalmi szent hegyen maradtunk, és itteni programokon vettünk részt. Délelőtt a tizenkettedikesek által szervezett programok voltak az elsők a napirendünkben. A három program körbevezetett az Apátság különböző pontjain. Voltak akik a műkincseket nézhették meg, voltak akik a padláson túrázhattak, és voltak akik a diákkonyhán főzhettek. A majdnem egyszerre végetérő programok után két csoportra bontva egy 'fakockás' foglalkozáson vettünk részt.
Az ebéd után, a következő osztályprogram a foci volt, amit a kispályán tartottunk. Majd egy gyors zuhanyzást követően a bazilikában és a kerengőben tölthettünk és elmélkedhettünk egy órát. Aztán következett a tornacsarnokbeli sportolás, ahol a foci, a kosár és a pingpong hármasa következett volna, de technikai okok miatt csak a kosarazni tudtunk. Végül Rátkai István (Ph2017B) atya újmiséje volt megtartva és ez zárta le az őszi lelkigyakorlatot.
A cikk további részeit írta: Selyem Kornél
